Michael Clarke Duncan | "The Green Mile" (1999)

A Stephen King regénye alapján készült "The Green Mile" egy Louisiana állambeli halálsor szokványos mindennapjait fűszerezi meg misztikummal. John Coffey-t (Duncan) kettős gyermekgyilkosság elkövetése végett ítélik halálra, de gyorsan körvonalazódik, hogy Coffey más, mint akinek mondják, nem hidegvérű gyilkos, hanem jóakaratú csodatevő.

Bár Coffey-t tényleg a gyermekek holttestét magához szorítva találja meg a feldühödött tömeg, 1935-ben a kor rasszista szemlélete miatt a fekete férfi aligha kaphatott igazságos tárgyalást - ugyan erről nem tudósit a film, de vélhetőleg indíték és az ügy széles körüljárása nélkül, ránézésre ítélték halálra a férfit. 

Tekintélyparancsoló magassága és erős fizikuma miatt John-t elővigyázatosan fogadják a halálsor őrei, de ahogy megismerik, kiderül róla, hogy jámbor-természetű, s tetteit a jóindulat vezérli. A férfinak természetfeletti ereje van: képes betegségeket elnyelni, s kis állatokat feltámasztani. Hogy ezeken kívül milyen csodatevéseket tud, nem derül ki, de jó megközelítést prezentál a film: John maga sem tudja, honnan származik a képesség, s csodatételeiben inkább az ösztönösség, mint sem a tudatosság dominál. Van valami poetikus abban, hogy John Coffey az eszköz, ami által a jók életerőre kapnak, a rosszak pedig elnyerik méltó büntetésüket. 

Az Oscar-jelölt Michael Clarke Duncan karakterének gyermeki őszintesége mögött megingathatatlan és bölcs lélek lakozik. Duncan sohasem válik együgyűvé, mindig hihető a jólelkű mamlasz szerepében, s autentikus színészi játékával felejthetetlen alakítást nyújt a színen. Érthető, hogy a figura számára nehéz, már-már túláradó érzelmi béklyó a képesség viselése, s John nem akarja tovább hordozni a világ fájdalmát, mégis zavarja a nézőt, hogy a fantasy-dráma csak a publikum szemében szolgáltat igazságot a férfinak, s a főszereplők bűntudatának megjelenítésén kívül nincs különösebb reakció arra vonatkozólag, hogy ártatlan embert végeznek ki a halálsoron. 

A háromórás "Halálsoron" elsőrangú film, igazi csemege a műfaj kedvelőinek, nem hiába tartják a filmrajongók az alkotást az egyik legjobb Stephen King-es filmadaptációnak. Az összes színész a legjobbját mutatja (Duncan mellett a pszichopata őrt alakító Doug Hutchison hátborzongatóan ördögi játéka emelhető még ki), s a történet nem csak a börtön életét vagy a varázslatot hozza elénk, de egy férfi igazságtalan meghurcolását, a rasszizmus kérdését is, ami magában foglal egy mélyebb ívet a már így is tartalmas és különböző emberi sorsokat felvonultató sztoriban. ★★★★★

Heath Ledger | "10 Things I Hate About You" (1999)

A "10 dolog, amit utálok benned" című romantikus vígjáték Heath Ledger színészi karrierjének első filmjei közé tartozik. A több mint két órás film egy tipikus amerikai sztori: bulizó középiskolás fiatalok mindennapjait és románcait mutatja be.

A film középpontjában két testvér (Larisa Oleynik és Julia Stiles) áll, akik nem is lehetnének különbözőbb személyiségek. Amikor szigorú édesapjuk lányait ismerve kiköti, hogy csak úgy randizhatnak, ha mindketten találnak maguknak párt, Bianca udvarlója önös érdektől vezérelve beszervezi Patrick Veronát (Ledger), s fizet neki, hogy hívja randevúra a visszahúzódó és félénk Kat-et. 

Heath Ledger-nek az iskola furcsa fiúját kell eljátszania, akinek nincsenek igazán barátai és érdeklődési köre sem, különcségével tűnik ki a tömegből. A fiatal Patrick tipikus lázadó tiniként jelenik meg, aki nem törődik senkivel és semmivel, de a sztori végére megmutatja az érzelmesebb oldalát is. 

Az Oscar-díjas színész karrierje jóval a "10 Things I Hate About You" alkotás után, a 2005-ös évtől kezdett felfelé ívelni. A díjnyertes "Túl a barátságon" (2005) című romantikus filmdráma hozta meg számára az első Oscar-jelölést, 2008-ban a nagysikerű "A sötét lovag" című akciófilmért pedig Oscar-díjat is kapott, igaz már nem érhette meg az elismerést. Joker karaktere olyan nyomást helyezett a színészre, hogy mély depresszióba esett és nem sokkal a vetítés után kábítószer túladagolásban fiatalon elhunyt.

Mivel az említett két alkotásban sokkal összetettebb, nehezebb szerepeket játszott el, nem okozok meglepetést, ha azt írom, hogy Heath közel sem üti meg azokat a magasságokat a jelenleg elemzett vígjátékban. Az, hogy valakinek egy coming-of-age tinifilmben átlagos, eredetiségben aligha kirívó karaktert kell eljátszania, nem jelenti azt, hogy nem lehet maradandót alkotni a szereppel. Ledger kétségkívül tehetséges színész volt, viszont ebben a filmben nem tud érvényesülni, alakítása beleolvad a film középszerűségébe. ★★★☆☆

Schlanger András | "Európa expressz" (1999)

A rendőrök Igor Zavarov (Rátóti Zoltán) ukrán maffia vezér és társai nyomára akadva rajtaütést szerveznek, azonban az akció sikertelenséggel zárul. Aztán egy véletlen eredményeképp tudomásukra jut, hogy Zavarov egy Bécsbe induló vonattal szeretne meglógni Magyarországról, így új tervet eszelnek ki: azt tervezik, hogy megtévesztik a bűnbandát és előnyt kovácsolnak saját helyismeretükből. A sokak által szidott és kritizált akció-thriller teljesen nézhető, hisz nem akar több lenni egy szórakoztató eszköznél, ami másfél órán keresztül kikapcsolja a nézőt a mindennapokból. 

Jenő (Schlanger) fülig szerelmes Papp Edit (Dobó Kata) rendőrnőbe, aki ugyancsak segédkezik Zavarov félrevezetésében. A férfi a maga egyszerű, régi motoros módján udvarol a nőnek, de nem egyoldalú érdeklődésről van szó, kiderül a történetből, hogy Edit és a csetlő-botló Jenőke egy párt alkotnak. Amikor Jenő váratlanul megjelenik a rendőrakció kezdetén a vonatállomáson, észreveszi, hogy Edit nincs egyedül, egy másik férfival (Kamarás Iván) készül felszállni a vonatra. Miután számon kéri a nőt és nem kap egyértelmű választ, úgy dönt, hogy felszökik a szerelvényre, hogy kiderítse barátnője hűséges-e hozzá: amire Jenőke nem számít, hogy így ő is részese lesz az ezt követő túsz-drámának. 

Schlanger András, aki az elmúlt évtizedek alatt sok színházban megfordult színészként, rendezőként (Móricz Zsigmond Színház; Radnóti Miklós Színház, Miskolci Nemzeti Színház), az "Európa expressz" egyik kiemelkedőbb színészi teljesítményét nyújtja. Rajta kívül csak a Jászai Mari-díjas Rátóti Zoltánra lehet azt mondani, hogy számottevő megmozdulásai vannak a filmben. Schlanger szerethető, vicces az eltökélt csokornyakkendős Jenőke szerepében, de nem kap sok teret a tényleges akcióban. Talán ebben van a filmkészítők tényleges felsülése - nem jöttek rá, hogy mennyi potenciál lehet a karakterben, így nem adtak Andrásnak fontos szerepet a filmben. ★★★☆☆

Eperjes Károly & Pogány Judit | "Hippolyt" (1999)

A Schneider-család szippantós autó bizniszének köszönhetően mesés vagyonra tesz szert, ám a ház asszonyának (Pogány Judit) a hirtelen jött gazdagság magában nem elég - a nő minden vágya, hogy társadalmi rangot is szerezzen a Schneider névnek, ezért felvesz egy lakájt (Eperjes Károly), s az ő segítségével kezd életmódváltásba a család, annak minden csetlő-botló hozadékával. 

Hippolyt, a lakáj, aki korábban a stockholmi nagykövetségen is szolgált, megérkezése után gyorsan átveszi a háztartás feletti irányítást és kihasználva Erzsébet (Pogány) hiszékenységét, teljesen felforgatja a család életét. Minden egészségtelen ételt és oda nem illő bútort kiparancsol a házból és hatáskörén túl mozgó tanácsokkal látja el munkaadóit. Hippolyt otthonosan mozog a házban, mert tudja, a Schneider-családnak fogalma sincs az úri etikettről vagy arról, hogy milyen a társadalmi létra tetejéről szemlélni a világot. 

A Jászai Mari-díjas Eperjes Károly elsőre nagyon érdekesnek, különlegesnek tűnik az erkölcsösséget megkövetelő lakáj szerepében, de körülbelül öt perc után minden arcrezdülését kiismerjük, sőt a film egésze alatt ugyanazt látjuk tőle. A  kimért és erkölcsös magatartással, illetve a következetességgel nincs gond, de ebben a figurában sokkal több rejlik, mint amit Eperjes a "Hippolyt"-ban láttat. ★★★☆☆

Eperjessel ellentétben a Jászai Mari-díjas Pogány Judit sokkal többet hoz ki Schneider Erzsike figurájából. Amikor Erzsébet megtudja egy ismerősétől, hogy a felső tízezernél elterjedt szokássá vált lakájt alkalmazni a ház vezetésére, ő is kedvet kap kipróbálni az úri szokást. Férjével, Mátyással (Koltai Róbert) szemben, aki nyíltan kritizálja Hippolyt szabályozásait, Erzsébet úgy viselkedik, mint ha ő lenne a család egyetlen arisztokrata-érzetű tagja, így majdnem végig megjátssza magát a lakáj előtt. Az asszony és a lakáj együtt mozog a színen: aukcióra járnak, lakberendezősdit játszanak, közösen jógáznak és meditálnak, s Hippolyt még a fogyókúrában is segít a nőnek. 
Pogány Judit szenzációsan ábrázolja a társadalmi rangért és tiszteletért folytatott Erzsébet harcát, aki megvonva magától az élvezeteket, Hippolyt útmutatását követve mindent megtesz a kívánt cél eléréséért. Persze ő sincs kőből, miközben próbál megfelelni az új arculatnak és lánya szerelmi életét egyengeti, neki is vannak gyenge pillanatai. A film végére Judit karaktere megy át a legnagyobb jellemfejlődésen: elfogadja, hogy lánya nem szerelmes a befolyásos képviselő fiába, s ami még fontosabb: békére lel saját magával és családjával kapcsolatban. ★★★★★