A chicagói Lincoln repülőtér légiforgalmi szervei elszánt vehemenciával próbálnak megküzdeni a zord időjárási viszonyokkal, miközben egy kétségbeesett utas (Van Helfin) baljóslatú tervet eszel ki, amivel veszélybe sodorja az egyik Rómába tartó repülőgép utasait. Az irányítóközpont munkatársai a gép legénységével karöltve igyekeznek megakadályozni a bajt és biztosítani a vasmadár problémamentes landolását.
Az agyafúrt Ada Quonsett (Helen Hayes) hosszú évek óta potyautasként utazik a légitársaság gépein. Az asszony nem zavartatja magát, nem érez bűntudatot a viselkedése miatt, vélhetőleg úgy tartja, hogy egy hozzá hasonló szegény nőnek minden praktikát be kell vetnie a boldogulásért. Változatos módszereket alkalmazva jut fel a gépekre és kihasználja, hogy senki sem feltételez rosszat róla. Ada legújabb próbálkozása azonban nem aszerint alakul, ahogy eltervezte - a személyzet ugyanis lefüleli és felelősségre vonja az asszonyt, aki a dráma második felében lehetőséget kap arra, hogy jóvátegye a cselekedetét.
A kétszeres Oscar-díjas Helen Hayes abszolút tudja, hogy kötözze a publikumot a székhez. A színésznő feltűnése emlékezetes és tele van olyan apró alkotó szellemű mozzanattal, amelyek segítségével megtörik a drámai hatás és komikus elemek kerülnek az alkotásba. A szerepben fellelhető ellentétek teszik egyedivé az alakítást: a kedves, idő özvegy figurája szimplán nem egybe hozható egy bűnöző személyével. A színészlegenda Hayes rácáfol az előítéletekre és bizonyítja, hogy a szélhámos turpisság aligha korhoz kötött dolog. Nem csoda, hogy az Amerikai Filmakadémia újgenerációs szavazóbázisa kapva kapott a lehetőségen, hogy Oscar-díjjal jutalmazza a legendás színésznőt.
Az Oscar-díjas Maureen Stapleton, Inez Guerrero-t, a túszejtő feleségét alakítja a filmben. Inez egy kisvendéglőben dolgozik, ami sajnálatos módon nem biztosít elégséges megélhetést a család számára. Férje, D. O. Guerrero nem tud elhelyezkedni a munkaerőpiacon. Amikor a férfi biztosítási csalást ötletével bombát akar robbantani egy repülőgépen, a gyanakvó Inez a repülőállomásra siet, hogy figyelmeztesse az illetékeseket. Stapleton eleinte nagyon meggyőző az aggódó feleség szerepében, olyannyira, hogy talán a film feléig vele rezonál legjobban a néző, aztán eltűnik a nagy finálé előtt, az utolsó jelenetek egyikében való tajtékzása pedig inkább tűnik erőlködésnek, mintsem kimagasló színészi játéknak. A mentális betegséggel küzdő utas feleségének összeomlása hitelesebb lenne, ha a szemlélő többet tudna a házaspár kapcsolatáról. A félig összetákolt háttértörténet sajnos nem ad Stapletonnak elég dzsúszt, hogy teljesen átadja magát a karakterének.
Az "Airport" precíz részletességgel tárja elénk egy repülőgép pályaudvar kiragadott élethelyzetét, a terminál kollégáinak felelősségteljes feladatkörét a legapróbb döntésektől a veszélyességi készenléten át mindenre kiterjedően. Főleg az alkotás második fele tartogat az átlagosnál izgalmasabb mozzanatokat, amelyek minőségben tesznek hozzá a kétszeres Oscar-díjas George Seaton rendező és forgatókönyvíró filmötletének megvalósításához.
Helen Hayes: ★★★★★
Maureen Stapleton: ★★★☆☆
Az "Airport" precíz részletességgel tárja elénk egy repülőgép pályaudvar kiragadott élethelyzetét, a terminál kollégáinak felelősségteljes feladatkörét a legapróbb döntésektől a veszélyességi készenléten át mindenre kiterjedően. Főleg az alkotás második fele tartogat az átlagosnál izgalmasabb mozzanatokat, amelyek minőségben tesznek hozzá a kétszeres Oscar-díjas George Seaton rendező és forgatókönyvíró filmötletének megvalósításához.
Helen Hayes: ★★★★★
Maureen Stapleton: ★★★☆☆
