Jack Grimaldi (Gary Oldman) megunja középszerű életét, a mindig helyes döntések és az igazságos rendőri munka unalmas világát. Szövetséget köt a helyi maffiavezérrel, és belső információkért cserébe bőséges anyagi juttatásokra tesz szert. Egy váratlan pillanatban minden felfordul, és Jack élete veszélybe kerül. A férfinek most élet-halál harcot kell vívnia annak érdekében, hogy túlélje a káoszt, amelybe belekeveredett.
Bár az Oscar-díjas Gary Oldman a főszereplő/narrátor szerepében megfelelően helytáll, sem a történet, sem a karakterizáció nem tud létrehozni rokonszenvet vagy érdeklődést a főhős sorsa iránt, ami érvényes az egész szereplőgárdára, így Lena Olin alakítására is. Három női karakter emelkedik ki a film cselekményében (a manipulatív főgonosz, a csalódott feleség és a naiv szerető), s míg az Emmy-jelölt Annabella Sciorra és az Oscar-jelölt Juliette Lewis valamit megpengetnek karaktereik érzésvilágából, a dinamikus, ám monolitikus gonosztevő Lena Olin egydimenziós marad és pontatlan alakítása aligha emeli fel a már így is drasztikusan együgyű filmet. Az Oscar-jelölt színésznő erőltetett kacagással nyugtázza a karaktere diadalmenetét és minden helyzetben bájaival próbál meg érvényesülni, amivel demagóggá és olcsóvá teszi a női nemet. Persze ez leginkább a borzalmas forgatókönyv hibája, de Olin sem próbál változtatni a lealacsonyító szerepen, nem küzd azért, hogy a néző ne rossz szájízzel figyelje Oldmannal való számító évődését a színen.
A "Romeo Is Bleeding" önmagát stílusos neo-noir bűnügyi thrillerként próbálja eladni, azonban valódi természete inkább egy középszerű erotikus-thrillerre hajaz. Ez az átverési kísérlet nyílt szexuális hangulatot kölcsönöz az alkotásnak, amely teljesen elcsorbítja a bűnügyi szálat, mondhatni megfosztja a filmet saját zsánerétől és lebutítja azt. Ennek eredményeként a hosszú és elnyújtott játékidő szembetűnő izgalomhiányhoz járul hozzá, amit a latex-jelmezek és színészi játék sem tud megmenteni. ★★☆☆☆
