2024. február 9., péntek

Bradley Cooper & Carey Mulligan | "Maestro" (2023)

Az életrajzi dráma az Oscar-jelölt Leonard Bernstein zeneszerző-karmester életét, emberi kapcsolatait és artisztikus működését hivatott bemutatni az 1940-es évektől egészen az 1980-as évek végéig. Középpontjában a művész (Cooper) és felesége, Felicia Montealegre (Mulligan) állnak, különös tekintettel tekervényes házasságukra, s a házas életük alatt megmutatkozó kihívásokra.
A tizenkétszeres Oscar-jelölt Bradley Cooper az elmúlt évek során úgy tört fel Hollywoodban, mint a csatornából a büdös víz. Tíz év leforgása alatt vígjátékok mellékszerepéből Hollywood egyik vezető színészévé vált, aki nem csak aktorként, de rendezőként, forgatókönyvíróként és producerként is tevékenykedik. Az, hogy milyen minőségűek az általa jegyzett produktumok, már más kérdés, mindenesetre nem tart magára osztani minden létező kreatív feladatot és kihasználni azokat az előjogokat, amelyekkel születésétől fogva rendelkezik. Nyilvánvalóan akadtak jobb próbálkozásai karrierje folyamán ("Silver Linings Playbook" - 2012; "A Star Is Born" - 2018), de többségében hiányzik belőle az a vérpezsdítő művészi véna, ami kiemelné az átlagból.
A "Maestro" című biográfiai-drámában is multifunkcionális szerepet tölt be, egyrészt ő rendező és a szkript író, másrészt ő játssza az Oscar-jelölt Leonard Bernstein-t, aki tíz éven át volt a New York-i Filharmonikusok vezetője. Cooper felszínes, mélységekbe nem nyúló alakítást láttat, rendezése pedig esetlen, abszolút nem tudja eldönteni, hogy a művész munkásságát vagy családi életét mutassa be, esetleg betekintést nyújtson homoszexuális kapcsolataiba, önpusztító életmódjába és depressziójába is. Pont ezért mindent vegyítve lát a néző, koncepció nélkül, negyed pillanatokra, tartalom hiján, üres érzékkel megelevenedve a színen. Coopernek elvétve akad egy-egy őszinte színészi momentuma a filmben, de egybevéve csapnivaló hanyagsággal kezeli Berstein életművét, így filmjében több az álművészieskedés, mint a tényleges művészi esszencia.
Cooper főszereplő társa, a háromszoros Oscar-jelölt Carey Mulligan jóllehet csupán egy rétegközönség által ismert, s az Amerikai Filmakadémia sem emeli ki minden évben a teljesítményét, filmográfiája viszont jelentős ("An Education" - 2009; "Suffragette" - 2015; "Mudbound" - 2017; "Promising Young Woman" - 2020; "She Said" - 2022), ami karrier perspektíva tekintetében mindenképp többet ér. Mulligan már azért érdemelne valami díjat, hogy nagyrészt felülkerekedik Cooper önajnározásán és nem hagyja magát elnyomni az erőszakos és tenyérbemászó narratívában, amelyet kollégája díjak reménységében teljesen kisajátít magának. Felicia Montealegre aligha szikrázó szerep, de Mulligan magáévá teszi a háttérben szenvedő női alakot és értelmet ad a létezésének.
A "Maestro" nem üti meg a színvonalas lécet, sőt a közelébe sem ér. Bradley Cooper újabb izzadságszagú gyártmányában a legtöbb karakter csak beszél, de semmit sem mond. A karakterdilemmák értékelhetetlenek, a főszereplők élethelyzetéből adodó konfliktusok csak részben bukkannak a felszínre, ezek is a lehető legkiszámíthatóbb klisékkel megálmodva. Mindazonáltal a legnagyobb hézag az, hogy Bernstein munkásságáról elenyésző információt tudhat meg a laikus néző, amivel a film elkészítésének értelme is megkérdőjeleződik.

Bradley Cooper: ★☆☆☆☆
Carey Mulligan: ★★★★☆