A klasszikus mese újraébresztett filmes változata, amiben a mai kor szelleme találkozik a régmúlt ábrándos, fekete-fehér naivitásával.
Az izraeli származású Gadot a "The Fast and the Furious" (2001-) franchise-ban kezdte pályafutását, majd a "Wonder Woman" (2017) címszereplőjeként dobbantott nagyot, de több akciófilmben is feltűnt az évek alatt. A zsánerfilmek minden esetben kidomborították szépségét, szexiségét és rátermettségét, már ami az ilyen típusú filmek szerepeit illeti, amelyek valljuk be, nem kívánnak akkora színészi bravúrt; elég a látvány, a CGI, és a többi, máris adott a (sekélyes) mozis élmény.
A "Snow White" főgonoszának szerepe kétséget kizárólag valami más, valami új Gadot repertoárjában, igaz, távol áll a komolykodástól vagy a kevésbé populáris irány felé tendáló karrier lépéstől. A "Hófehérke" jóllehet nem csak egy sima fantasy film, de musicalnek is megálmodott koncepció. Gadot is dalolászik, bár nem meggyőzően.
Mindazonáltal a színésznő alakítása nem azért kapott gyötrelmes kritikákat, mert nem tud énekelni. Igazából minden működik addig a pontig, amíg beszédre nem nyitja a száját. Gadot mimikájából és testbeszédéből árad a szereplő erős személyisége és az a kettősség (ami miatt, azzá lett, aki, s amilyen most), ami a gonosz királynő megszemélyesítéséhez elengedhetetlen komponens-duó, aztán beszélni kezd és eltűnik a varázs. Nem tudom, hogy ez beszédtechnikai, hangsúlyozási probléma-e nála, de többször észleltem a filmjeiben - a jelenség ugyanakkor elültette bennem a gondolatfoszlányt, hogy Gal rossz korba született, és irónia nélkül, Hollywood némafilmes korszakában akár nagy művész is lehetne.
Gadot tehát nem letaglózó antihős, pedig minden adott ahhoz, hogy kolléganőihez hasonlóan (Glenn Close - "101 Dalmatians" - 1996; Angelina Jolie - "Maleficent" - 2014; Melissa McCarthy - "The Little Mermaid" - 2023) emlékezeteset alkosson a Disney-mesében.
A "Snow White" defektusa nem abból ered, hogy feminista vagy “woke”, semmi gond nincs azzal, hogy hatással vannak egy forgatókönyvíróra a jelen kor beidegződései vagy a hollywoodi politika. A médiacirkusz sem érdekel, ami körülveszi az adaptációt, súlyosabb baj az, hogy bár a Golden Globe-díjas Rachel Zegler megteszi a tőle telhetőt a film sikeréért, az egész hót unalmas, egy betétdala sem emlékezetes, és kínszenvedés végig ülni a hosszú játékidőt.
Nem akar rosszat ez az alkotás, de annyival jobb adaptációt lehetett volna készíteni egy alkalmasabb rendezővel - Marc Webb első filmje (a zseniális "500 Days of Summer" - 2009) óta nem alkotott igazán fundamentálisat és ez sajnos meglátszik itt is. ★★☆☆☆
Az izraeli származású Gadot a "The Fast and the Furious" (2001-) franchise-ban kezdte pályafutását, majd a "Wonder Woman" (2017) címszereplőjeként dobbantott nagyot, de több akciófilmben is feltűnt az évek alatt. A zsánerfilmek minden esetben kidomborították szépségét, szexiségét és rátermettségét, már ami az ilyen típusú filmek szerepeit illeti, amelyek valljuk be, nem kívánnak akkora színészi bravúrt; elég a látvány, a CGI, és a többi, máris adott a (sekélyes) mozis élmény.
A "Snow White" főgonoszának szerepe kétséget kizárólag valami más, valami új Gadot repertoárjában, igaz, távol áll a komolykodástól vagy a kevésbé populáris irány felé tendáló karrier lépéstől. A "Hófehérke" jóllehet nem csak egy sima fantasy film, de musicalnek is megálmodott koncepció. Gadot is dalolászik, bár nem meggyőzően.
Mindazonáltal a színésznő alakítása nem azért kapott gyötrelmes kritikákat, mert nem tud énekelni. Igazából minden működik addig a pontig, amíg beszédre nem nyitja a száját. Gadot mimikájából és testbeszédéből árad a szereplő erős személyisége és az a kettősség (ami miatt, azzá lett, aki, s amilyen most), ami a gonosz királynő megszemélyesítéséhez elengedhetetlen komponens-duó, aztán beszélni kezd és eltűnik a varázs. Nem tudom, hogy ez beszédtechnikai, hangsúlyozási probléma-e nála, de többször észleltem a filmjeiben - a jelenség ugyanakkor elültette bennem a gondolatfoszlányt, hogy Gal rossz korba született, és irónia nélkül, Hollywood némafilmes korszakában akár nagy művész is lehetne.
Gadot tehát nem letaglózó antihős, pedig minden adott ahhoz, hogy kolléganőihez hasonlóan (Glenn Close - "101 Dalmatians" - 1996; Angelina Jolie - "Maleficent" - 2014; Melissa McCarthy - "The Little Mermaid" - 2023) emlékezeteset alkosson a Disney-mesében.
A "Snow White" defektusa nem abból ered, hogy feminista vagy “woke”, semmi gond nincs azzal, hogy hatással vannak egy forgatókönyvíróra a jelen kor beidegződései vagy a hollywoodi politika. A médiacirkusz sem érdekel, ami körülveszi az adaptációt, súlyosabb baj az, hogy bár a Golden Globe-díjas Rachel Zegler megteszi a tőle telhetőt a film sikeréért, az egész hót unalmas, egy betétdala sem emlékezetes, és kínszenvedés végig ülni a hosszú játékidőt.
Nem akar rosszat ez az alkotás, de annyival jobb adaptációt lehetett volna készíteni egy alkalmasabb rendezővel - Marc Webb első filmje (a zseniális "500 Days of Summer" - 2009) óta nem alkotott igazán fundamentálisat és ez sajnos meglátszik itt is. ★★☆☆☆
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése