A pennsylvaniai általános iskola szerdai napja úgy kezdődik, mint a
többi. Becsöngetésre minden diák a helyén ül, várva, hogy mit rejt
számukra ez a nap. Justine Gandy (Julia Garner) osztálya azonban üres.
Egy kivétellel minden gyermek hiányzik. Eltűntek. A város vezetősége és a
szülők válaszokat követelnek, Gandy-t gyanúsítják, nem sejtve, hogy egy
sokkal gonoszabb erő mozgatja a szálakat a háttérben, és könyörtelenül
leszámol mindenkivel, aki az útjába áll.
Gladys néni (Madigan) halálos beteg. A törékeny asszony otthont talál a Lilly-családnál, akiknek fogalmuk sincs, hogy a törékeny nő a mágiát előhívva kontrollálja a környezetét és áldozatait mások vagy saját maguk ellen fordítja, hogy új erőre kapjon. Először Alex Lilly (Cary Christopher) szüleit hipnotizálja, de egészségét nem nyeri vissza, így új ötlettel jön elő: Alexet manipulálva és felhasználva, révületbe ejti a fiú osztálytársait, ezzel elindítva egy olyan lavinát, ami veszélybe sodorja a város lakóit.
Az Oscar-jelölt Amy Madigan karaktere titokzatos és prehisztorikus. Kérdéses, hogy egyáltalán tényleg a Lilly-család rokona-e vagy egy több száz éves entitás, aki mások életerejét kiszipolyozva kerekedik felül a betegségén. A veterán színésznő megtalálja a balanszot a bohókás pillanatok és az ősi boszorkány-imidzset erősítő, fokozott érzelmi intenzitással előadott jelenetek között, s teszi ezt áhítatos autentikussággal.
Madigan alakítása annyira meghökkentette a nézőket és a szakértőket, hogy a művész második Oscar-jelölését szorgalmazva különbözőféle virtuális cikkek íródtak: a legtöbb nagy presztízsű online magazin (Los Angeles Times, Vulture, Decider, Screen Rant, SlashFilm) magabiztosan állítja, hogy a veterán színésznőnek helye van a 2025/26-os Oscar-versenyben.
Nem szeretném elrontani az ünneplést, de amikor piedesztálra helyezünk valakit, evidens, hogy lesznek olyanok, akik nem dőlnek be a fényezésnek. Azt gondolom, hogy habár Amy Madigan a megbízható kötél, ami mozgatja a Marionett bábukat a horrorban, a forgatókönyv egy kicsit cserben hagyja, amennyiben nem ad Gladys figurájának olyan háttértörténetet, amivel még inkább odaszíjazná vakrémületében a nézőt a székéhez.
A "Fegyverek" kiindulása figyelemfelkeltő és izgalmas, de a koncepció kiépítése középszerű: a szereplő-perspektívák olcsó ötletnek tűnnek, az egyenes és világos történetvezetés mindig előrevezetőbb. Sajnos a forgatókönyv sem az igazi: Gladys személyének kibogozatlansága vagy a szerencsés kiindulás klisékkel való magyarázata hihetetlenül zavaró; az összetett filmes élmény nagyban sérül a rendezői és forgatókönyves hozzáértetlenség miatt. ★★★★☆
Gladys néni (Madigan) halálos beteg. A törékeny asszony otthont talál a Lilly-családnál, akiknek fogalmuk sincs, hogy a törékeny nő a mágiát előhívva kontrollálja a környezetét és áldozatait mások vagy saját maguk ellen fordítja, hogy új erőre kapjon. Először Alex Lilly (Cary Christopher) szüleit hipnotizálja, de egészségét nem nyeri vissza, így új ötlettel jön elő: Alexet manipulálva és felhasználva, révületbe ejti a fiú osztálytársait, ezzel elindítva egy olyan lavinát, ami veszélybe sodorja a város lakóit.
Az Oscar-jelölt Amy Madigan karaktere titokzatos és prehisztorikus. Kérdéses, hogy egyáltalán tényleg a Lilly-család rokona-e vagy egy több száz éves entitás, aki mások életerejét kiszipolyozva kerekedik felül a betegségén. A veterán színésznő megtalálja a balanszot a bohókás pillanatok és az ősi boszorkány-imidzset erősítő, fokozott érzelmi intenzitással előadott jelenetek között, s teszi ezt áhítatos autentikussággal.
Madigan alakítása annyira meghökkentette a nézőket és a szakértőket, hogy a művész második Oscar-jelölését szorgalmazva különbözőféle virtuális cikkek íródtak: a legtöbb nagy presztízsű online magazin (Los Angeles Times, Vulture, Decider, Screen Rant, SlashFilm) magabiztosan állítja, hogy a veterán színésznőnek helye van a 2025/26-os Oscar-versenyben.
Nem szeretném elrontani az ünneplést, de amikor piedesztálra helyezünk valakit, evidens, hogy lesznek olyanok, akik nem dőlnek be a fényezésnek. Azt gondolom, hogy habár Amy Madigan a megbízható kötél, ami mozgatja a Marionett bábukat a horrorban, a forgatókönyv egy kicsit cserben hagyja, amennyiben nem ad Gladys figurájának olyan háttértörténetet, amivel még inkább odaszíjazná vakrémületében a nézőt a székéhez.
A "Fegyverek" kiindulása figyelemfelkeltő és izgalmas, de a koncepció kiépítése középszerű: a szereplő-perspektívák olcsó ötletnek tűnnek, az egyenes és világos történetvezetés mindig előrevezetőbb. Sajnos a forgatókönyv sem az igazi: Gladys személyének kibogozatlansága vagy a szerencsés kiindulás klisékkel való magyarázata hihetetlenül zavaró; az összetett filmes élmény nagyban sérül a rendezői és forgatókönyves hozzáértetlenség miatt. ★★★★☆
