Andrea Riseborough | "To Leslie" (2022)

A kisvárosi Leslie (Riseborough) egy szerencsés véletlen folytán megnyeri a lottót, ami az egész életét romba dönti. Nyereményét gyorsan elveri, inni kezd és megromlik a kapcsolata a családjával. Évekkel később belátja, hogy a kéjsóvár életvitelt el kell hagynia ahhoz, hogy ismét fia (Owen Teague) bizalmába férkőzhessen. Leslie-t egy jószándékú hotelmenedzser (Marc Maron) karolja fel, így a a nő a férfi segítségével próbál talpra állni.
Andrea Riseborough neve kevésbé ismert a hazai publikum számára, de a kaméleon megjelenésű színésznő munkássága színvonalas alkotásokból áll, mint a "Happy-Go-Lucky" (2008), "Never Let Me Go" (2010), "Birdman" (2014) vagy személyes kedvencem (már, ami Riseborough alakítását illeti), a "Mandy" (2018). A "To Leslie" című drámában Riseborough autentikus karakterábrázolással mutatja be a szenvedélybeteg Leslie önpusztítását. Az Oscar-jelölt színésznő kalkulált, előre megálmodott színészi eszközökkel mozog a színen, de játéka végig hiteles marad. Leslie őrlődését nem csak a teátrális, nagy volumenű jelenetekben adja át, hanem akkor is, amikor csak maga elé mered és számot vet a döntéseiről. 

Az idei Oscar-szavazás idején precedens nélküli, koordinált összefogás zajlott a brit Riseborough jelölésért, mely szembement a nagy stúdiók kampányával és felemelte a független kisfilmek értékét, amelyek pénz hiányában nem tudnak jelöltet állítani a legrangosabb filmes díjon. Olyan A-listás nevek érveltek Andrea Riseborough nominációja mellett, mint Jane Fonda, Jamie Lee Curtis, Kate Winslet, Amy Adams, Edward Norton, Mia Farrow, Cate Blanchett vagy Charlize Theron. A kampány végül révbe ért, Andrea Riseborough pedig megkapta élete első Oscar-jelölését. 

A "To Leslie" ismerős zsánerrel dolgozik, amely rövid snittekkel próbálja érzékeltetni Leslie fejlődését. Bármennyire is klisék hada mutatkozik meg a filmben, a szenvedélybetegségéből felgyógyulni vágyó női alak küzdelme mégis szívet melengető. ★★★★★ 

Suzanne Clément | "Mommy" (2014)

A "Mommy" egy virtusában intenzív anya-fiú párosról és legújabb barátjukról, a szomszéd hölgyről szól, akiket az alkotás egy sajátos élethelyzetben örökít meg, amelyben a gyásztól a reményen át a kilátástalanságig, valamennyi érzés megelevenül a színen.

A kanadai Suzanne Clément alakítja a szomszéd nőt, Kyla-t, aki véletlenül csöppen bele a küszködő anya és kezelhetetlen tinédzser fia életébe. Az első pillanattól érezhető, hogy Kyla személyes démonjaival küzd és minden erejével ki akar törni unalmas, csalódást keltő életéből. Kapóra jön tehát, hogy bepillanthat a zaklatott család mindennapjaiba, így nem kell a saját problémáival foglalkoznia. 
A "Laurence Anyways" (2012) sztárja magára igézi a tekintetet, s úgy mutatja be a titokzatos Kyla szívfájdalmát, hogy valójában nem sokat tudunk meg a karakter családi helyzetéről. Nehéz leírni, hogy Clément miért ilyen meggyőző a filmben, mi az, ami különlegessé és egyedivé teszi az alakítását. A kényelmetlenséget jelző kislányos nevetése, a mély fájdalom kivetülése az arcán, az egyszerű megjelenésében rejlő mélység, vagy az, hogy ezer érzést képes kifejezni egyetlen pillantásával.
A háromszoros César-díjas Xavier Dolan mindig figyelemre méltó volt abban, hogy kiváló zenei és-álomszekvenciákkal teremtse meg a kellő hangulatot, és demonstrálja az emberi kapcsolatok sokszínűségét, érzelmi skáláját. Természetesen a főszereplő dührohamai meglehetősen fárasztónak hatnak, de lehetséges, hogy ez szükséges ahhoz, hogy a néző valóban a film cselekményébe lépjen és átélje a csodálatos Anne Dorval által játszott édesanyja viszontagságait. ★★★★★