Octavia Spencer | "Hidden Figures" (2016)

"A számolás joga" három NASA-nál dolgozó afroamerikai matematikusnőről szól, akik az 1960-as évek Amerikájában próbálnak előre jutni tehetségükkel. Katherine Goble Johnson (Taraji P. Henson), Dorothy Vaughan (Spencer) és Mary Jackson (Janelle Monáe) ahelyett, hogy az embertelen bánásmód miatt panaszkodnak, arra koncentrálnak, hogy segítsék a NASA űrprogramját. 

Dorothy Vaughan a dráma leghiggadtabb szereplője. Míg Katherine szórakozott, Mary pedig szeszélyes és szabadszájú, Dorothy nem engedi, hogy a különbözőféle helyzetek átvegyék tőle az irányítást - talán azért, mert nem csak magáért, hanem az egész nyugati számolócsoportért felelős. A nő kifogástalanul vezeti a dolgozni vágyó hölgybrigádot. Csoportvezetői tevékenységét azonban nem kíséri ehhez megfelelő titulus vagy bérezés. 
Katherine és Mary feljebb jutnak a munkahelyi ranglétrán, de Dorothy elakad, ami nagyon bántja a nőt: "Ne értsetek félre, mikor ti előbbre juttok, mind előbbre jutunk. Csak én nem." - fakad ki az egyik jelenetben. Áttörés Vaughan NASA-nál végzett munkájában az ún. IBM masina behozatala, melynek beüzemelési munkakörét végül elnyeri, ezzel munkát teremtve csoportjának. 

Az Oscar-díjas Octavia Spencer átütő jelenléttel bír a filmben, melytől az alkotás különlegesebb hatást kelt. A színésznő letisztult, érthető gesztusokkal adja át a tisztelettudó, ám határozott és eltökélt családanya küzdelmét és élethűen közvetíti a folyamatosan kalkuláló, minden opciót szem előtt tartó asszony érzéseit. 

A  kritikusok és a szakma mellett a közönség szívét is elrabolta a film, melynek tanulságát az Oscar-jelölt Taraji P. Henson fogalmazta meg legjobban egy díjátadón: "Ez a történet az egységről szól. A sztori azt mutatja be, hogy mi történik akkor, ha félretesszük a különbözőségeinket és összefogunk, mint emberi faj. Ha ez megtörténik, nyerünk, a szeretet mindig győzedelmeskedik". ★★★★★

Estelle Getty | "Stop! Or My Mom Will Shoot" (1992)

Tutti Bomowski (Getty) fiánál tett látogatása idején szemtanúja lesz egy gyilkosságnak, így rövidre tervezett vendégségét meghosszabbítva Los Angelesben marad és őrmester fia legnagyobb bánatára úgy dönt, hogy csatlakozik a nyomozáshoz és segít felderíteni a nagy összeesküvést. A silány kritikákkal rendelkező filmben Estelle Getty ("The Golden Girls" - 1985–1992) és a "Rocky" (1976) sztárja: Sylvester Stallone feszülnek egymásnak a nézők szórakoztatására. 

Bár Joe Bomowski (Stallone) nagyon szereti édesanyját, élvezi szabadságát sok száz kilométerre a túlgondoskodó asszonytól. Onnantól kezdve, hogy Tutti megjelenik a sztoriban, Joe-nak nincs nyugta: a háztartás átvétele mellett a férfi munkájába és szerelmi életébe is beleszól az asszony, ami kisebb konfliktushelyzetekhez vezet a filmben. Tuttit persze a jó szándék vezérli, de nehezen látja be, hogy közel ötvenéves fia már nem gyerek.

Az Emmy -és Golden Globe-díjas Gettynek nem jelent kihívást a szerep, sőt, a forgatókönyv is visszatartja, hogy szárnyaljon, mégis játékosan helyezi bele magát a szinopszis közepébe és nem retten meg attól, hogy kiparodizálja az ismerős jelenséget a színen. Getty egyértelműen a komédia legmeggyőzőbb alkotórésze, s ha úgy vesszük, hogy az "Állj, vagy lő a mamám!" szereplői kisarkított karikatúrák és túlzó jellemvonásokkal rendelkeznek, sokkal könnyebben tudjuk értékelni a színésznő játékát, aki apait-anyait belead az idegesítően kotnyeleskedő, de gondoskodó édesanya szerepében. 
A rossz kritikusi megítélés ellenére a zsaru vígjáték hazai fronton egyébként kedvelt (Port: 7.6; Mafab: 75%), ami biztosan a színészeknek és a történetben megjelenített helyzetkomikumnak szól, amelyben egy túláradóan szerető anyuka felnőtt fiát pátyolgatja. ★★★★☆