Octavia Spencer | "Ma" (2019)

Maggie (Diana Silvers) és édesanyja, Erica (Juliette Lewis) visszaköltöznek Ohio-ba, ahol az anya felnőtt, hogy új életet kezdjenek, miután a nőt elhagyta a férje. A tinédzser lány gyorsan beilleszkedik az új közegbe és könnyen barátokat szerez. A baráti társaság - már Maggie-vel kiegészítve - egyik nap megismerkedik egy idősebb nővel, Sue Ann-nel (Spencer), akitől szívességet kérnek: azt szeretnék, ha vásárolna nekik alkoholt. Sue Ann először vonakodik, de végül beleegyezik az ötletbe, sőt, meghívja a fiatalokat magához, hogy ott bulizzanak, mondván inkább nála tegyék, mint részegen az utakon. Nem sokkal később a nő otthonos szórakozóhellyé alakítja a pincehelyiséget és hétvégenként gimnazisták tucatjai látogatnak el hozzá bulizni. Idővel Sue Ann viselkedése egyre furcsábbá válik, egyenesen zaklatja a kamaszokat, hogy csatlakozzanak a tivornyákhoz. A tinédzserek rájönnek, hogy az ártatlannak induló szórakozás mögött jóval bonyolultabb és összetettebb szálak gabalyodnak össze.

Sue Ann (vagy ahogy a tizenévesek hívják: ‘Ma’ azaz ‘Mami’) látszólag normális életet él. Egy állatmenhelyen dolgozik asszisztensként és speciális igényű gyermekét neveli. Nem törődik más dolgával és vele sem foglalkozik senki. Sodródik az árral, mint a legtöbb ember. Aztán egy nap minden a feje tetejére áll, mikor egy csapat tinédzser leszólítja a szupermarket előtt. Amikor Sue Ann beazonosítja az egyik fiút, mint volt osztálytársa fiát, csalárd tervvel áll elő, amiben nem csak abuzív osztálytársait, de azoknak gyermekeit is móresre kívánja tanítani.

Kisebb filmes -és sorozatos szerepléseket követően Spencer a 2011-es "The Help" című filmmel hívta fel magára a figyelmet (ugyancsak Tate Taylor rendezésében), amiért átvehette a legjobb női mellékszereplőnek járó Oscar-szobrocskát is. Hiába azonban az ebből fakadó presztízs, valamint további jelölések rangos díjátadókon, a veterán színésznő első mozis főszerepe a "Ma" című filmben volt.
Az Oscar-díjas művésznő láthatóan élvezi, hogy rá koncentrálódik a figyelem, vele lélegzik a forgatókönyv; apait-anyait belead, hogy változatos, mély átélésű, komikus játékával lenyűgözze a közönséget, még akkor is, ha egyébként garasosnak tűnik a körülötte lévő filmes produktum. Spencer humoros jeleneteit szívfacsaró visszaemlékezések ellensúlyozzák: a szemlélő egyszerre sajnálja a protagonistát, s döbben rá, hogy milyen vérszomjas is tud lenni az egyén, aki a múlt sérelmeitől fűtve áll bosszút ellenségein. 

A "Ma" kisebb-nagyobb hibái ellenére is szórakoztató alkotás. Persze ehhez Octavia Spencer lehengerlő komikusi vénája, s ennek drámai balansza szükségeltetik, illetve az alázat, amit a színésznő első filmes főszerepében képvisel. Tudja, ha ő a maximumot nyújtja, a pszicho-thriller is nagyobbat szól.
Talán kiaknázatlan lehetőség, hogy az alkotásban rövid másodpercekig felelevenített témákkal, mint rasszizmus, Münchhausen-szindróma, elnyomás-gyakorlat, reményvesztettség, nem kíván foglalkozni a történet, pedig ezek gondos kidolgozásával és bemutatásával akár nagyobb kritikai elismerésben is részesülhetett volna a film. ★★★★★

Tom Cruise | "The Firm" (1993)

A Harvard jogtudományi karán frissen diplomázott Mitch McDeere-t (Cruise) számos jogi tanácsadással foglalkozó cég megkeresi, mindegyik tetszetős ajánlatokkal kecsegtetve, hogy csatlakozzon hozzájuk. Ámulatba ejtő bérezési ajánlatok, lakás- és autóvásárlási lehetőségek, valamint egyéb privilégiumok várják. Végül Mitch a Bendini, Lambert & Locke nevű ügyvédi irodát választja. A férfi egy specifikus közegbe kerül: kicsit úgy kell elképzelni ezt, mint a jogi világ 'stepfordi férjeit', akik elit és személyre szabott szolgáltatásokkal, a bajtársiasság peremén működnek, ahonnan könnyű nagyot zuhanni. Amikor az FBI felkeresi Mitch-et, hogy kémkedjen nekik az ügyvédi iroda dubiózus tevékenységéről, a fiatal srác ráeszmél, hogy a jogi világ krémjének füle mögött vaj van, elhatalmasodott rajtuk a kapzsiság és korrupt módszerekkel jutnak plusz bevételhez.

Napjainkban a legtöbb filmrajongó akciósztárként tekint a veterán színészre, de volt olyan periódus (az 1980-as évektől egészen a 2000-es évek elejéig), mikor Tom Cruise drámai szerepekben ("Rain Man" - 1988; "Born on the Fourth of July" - 1989; "Jerry Maguire" - 1996; "Magnolia" - 1999 vagy "The Last Samurai" - 2003) is megvillantotta színészi tehetségét. A "The Firm" is ehhez hasonló, komolyabb hangvételű karrier munka, bár az említett alkotásokhoz képest talán szemernyit lemarad nívóban.

A történetben Cruise karakterét, Mitch McDeere-t olyan kvalitásokkal próbálja felruházni a forgatókönyv, amellyel azt szemlélteti, hogy ez a férfi egy született győztes, afféle géniusz, akit nem lehet megkerülni, akivel számolni kell az élet minden terén. Holott a szkript az imént leírtakat akarja erősíteni a nézőben, a négyszeres Oscar-jelölt Cruise játékában valamiért alig tetten érhető McDeere keménykötésű mivolta; egyébiránt Cruise mérhetetlenül jó kisugárzású, mégsem okoz kiemelkedő momentumokat a filmben: belesüpped a szokványosba, ezzel megsemmisítve a karakter predesztinációját a kiválóságára.

"A cég" az 1990-es évek kevésbé számottevő bűnügyi thrillerjei közé sorolható, nem túl eredeti, de legalább nem alszik el rajta az ember. A színészek teszik a dolgukat, de nem próbálják életre kelteni a karaktereiket, hiányzik belőlük a spiritusz, a szufla. Ezért is meglepetés, hogy a déli akcentusával belibegő, érdemi színészi játékot nem mutató és a film narratívájába korántsem illő Holly Hunter-t Oscarra is jelölték mellékszerepben - helyette az aggódó, lojális feleség szerepében tündöklő Jeanne Tripplehorn-t lehetett volna nominálni, aki egyben az alkotás legjobb alakítását is nyújtja. ★★★☆☆