A kétszeres Emmy-jelölt Millie Bobby Brown eddigi sikere cáfolhatatlanul a "Stranger Things" (2016-) című sorozatnak és az "Enola Holmes" filmeknek tudható be. E két szerep nem is lehetne másabb, ami Brown sokszínű tehetségét példázza. Az "Enola Holmes 2" teljes mértékben a színésznő vállán nyugszik - Enola alapvető erőssége, hogy nem illik bele az 1800-as évek miliőjébe, sőt, kiemelkedik onnan, ami annak köszönhető, hogy Brown egyszerre hiteles a szerepben, de nem viszi túlzásba a modern impulzusokat, nem válik kor-idegenné az alakítása.
Enola az a kívülálló, akinek a történetét érdemes elmesélni, még akkor is, ha a hímsoviniszta közegből kitörő lány története túlszínezett fikció. Henry Cavill és a kétszeres Oscar-jelölt Helena Bonham Carter komolyabb szerepvállalásával az alkotásban Enola figurája még sajátosabb jelleggel bír, hisz közeli hozzátartozói formálják a lányt gondolkodó, független, de emberi karakterré, aki nem csak az eszét, de a szívét is használja a nyomozásban.
Azzal sincs gond, hogy a megoldandó rejtély helyenként esetlen, vagy papírvékony az ok-okozati összefüggés, hisz mindez belefér a tinédzser Enola kalandos világába. A film igyekszik inkluzív lenni a különbözőféle etnikumú háttérszereplők megjelenítésével, és még nagyobb teret enged a női hangnak, ami nyilván nem volt megszokott ebben a korban. Enola reakciója bizonyos szokásokra nemcsak humor-forrásként működik a színen, hanem elősegíti azt a kritikai gondolkodást, amely évekkel később végül elindítja a fejlődést és a női egyenlőség-mozgalmakat (pl: szüfrazsettek).
A kétszeres Emmy-díjas Harry Bradbeer rendezőnek tényleg több filmet kellene készítenie (a direktor főleg sorozatepizódokat rendez, mint a "Killing Eve" - 2018-2022 vagy a "Fleabag" - 2016-2019), én személy szerint rajongok az intelligens társadalomkritikával fűszerezett humorért. Kíváncsian várom, hogy a rendező és Brown mivel fog előrukkolni a jövőben, együtt vagy külön-külön. ★★★★☆
Enola az a kívülálló, akinek a történetét érdemes elmesélni, még akkor is, ha a hímsoviniszta közegből kitörő lány története túlszínezett fikció. Henry Cavill és a kétszeres Oscar-jelölt Helena Bonham Carter komolyabb szerepvállalásával az alkotásban Enola figurája még sajátosabb jelleggel bír, hisz közeli hozzátartozói formálják a lányt gondolkodó, független, de emberi karakterré, aki nem csak az eszét, de a szívét is használja a nyomozásban.
Azzal sincs gond, hogy a megoldandó rejtély helyenként esetlen, vagy papírvékony az ok-okozati összefüggés, hisz mindez belefér a tinédzser Enola kalandos világába. A film igyekszik inkluzív lenni a különbözőféle etnikumú háttérszereplők megjelenítésével, és még nagyobb teret enged a női hangnak, ami nyilván nem volt megszokott ebben a korban. Enola reakciója bizonyos szokásokra nemcsak humor-forrásként működik a színen, hanem elősegíti azt a kritikai gondolkodást, amely évekkel később végül elindítja a fejlődést és a női egyenlőség-mozgalmakat (pl: szüfrazsettek).
A kétszeres Emmy-díjas Harry Bradbeer rendezőnek tényleg több filmet kellene készítenie (a direktor főleg sorozatepizódokat rendez, mint a "Killing Eve" - 2018-2022 vagy a "Fleabag" - 2016-2019), én személy szerint rajongok az intelligens társadalomkritikával fűszerezett humorért. Kíváncsian várom, hogy a rendező és Brown mivel fog előrukkolni a jövőben, együtt vagy külön-külön. ★★★★☆
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése