Ryan Gosling | "The Fall Guy" (2024)

Colt Seavers (Gosling), a kaszkadőrmester, egy balul sikerült kaszkadőrmutatvány után feladja hollywoodi karrierjét és elvonul a világtól. Önpusztító életmódjából régi producer ismerőse, Gail Meyer (a barna parókában elbűvölően modoroskodó Hannah Waddingham) húzza ki. Gail azzal csábítja Seaverst a munkába, hogy egykori szerelme, Jody Moreno (Emily Blunt) bemutatkozó filmjét rendezi, és számít a férfi segítségére. Hamarosan azonban kiderül, hogy Seaverst nem csupán tehetsége miatt hívták vissza a munkába: egy bonyolult terv részeként bűnbaknak akarják felhasználni egy gyilkossági ügyben. Amikor az összeesküvés lelepleződik, Coltnak minden leleményességét fel kell használnia ahhoz, hogy ne csak a becsületét tisztázza, de túl is járjon a bűnözők eszén.
A háromszoros Oscar-jelölt Ryan Gosling a kaszkadőrmester szerepében teljes mértékben átadja magát a David Leitch-rendezte parádés helyzetkomikumnak. Nem küszködik rossz rendezői intuíciókkal, ötletes, eredeti, friss humorral és profizmussal viszi a vállán az alkotás főszerepét, mindeközben bizonyítja, hogy nem hiába korosztályának egyik legjobb színésze. Még azt is megkockáztatom, hogy az Oscar-jelölt Emily Blunt-ra sincs szüksége ahhoz, hogy a zsáner komolytalanságától függetlenül megteremtse a karakter mélységeit, s karizmatikus jelenlétével előre vigye az akció-vígjáték narratíváját, ami neki köszönhetően jut sziporkázó és grandiózus csúcsra a fináléban.
A "The Fall Guy" a kaszkadőr közösség áldozatkész munkáját hivatott kiemelni, s felhívni a figyelmet arra, hogy nélkülük nincs látványos autós üldözés, épületek közötti mutatványozás vagy tusakodás egy mozgó vasúti szerelvény tetején. Ebből kifolyólag a film egyszerre szórakoztat és szócsöve a változásnak: a kaszkadőrök nem kívánnak a továbbiakban névtelenek maradni, s nekik is megjár az életre szóló megbecsülés Hollywoodban (pl: saját kategória az Oscar-díjon), nem csupán azoknak a sztároknak, akik learatják helyettük a babérokat a színen. ★★★★★

Freida Pinto | "Slumdog Millionaire" (2008)

A brit-gyártású 'Who Wants to Be a Millionaire?' kvízjáték (Magyarországon 'Legyen Ön is milliomos!' címen sugározták 2000 és 2019 között) indiai etapjában egy teásfiú túl jól szerepel a kvízkérdésekben, így a műsor készítői arra gyanakodnak, hogy a srác külső segítséget kap a játékban. Amikor a rendőrséget is bevonják a nyomozásba, Jamal-nak (Dev Patel) bizonyítania kell ártatlanságát: kiderül, hogy a fiú bár nem járt nagynevű egyetemekre, élettapasztalata több, mint az átlagemberé és ebből merít a játék során. Visszatekintések segítségével megismerhetjük Jamal élettörténetét: hányattatásokkal teli gyermekkorát, s férfivá érését.

A BAFTA-jelölt Freida Pinto első filmes szerepében Latikát, Jamal és testvére Salim (Madhur Mittal) gyermekkori barátját alakítja, aki a mumbai zavargások idején szegődik a testvérpárhoz. A szerencsétlen körülmények miatt Latika többször kikerül Jamal látószögéből, és hosszú időre megszakad a kapcsolatuk. Jamal, aki gyengéd érzéseket táplál a lány iránt, évekig kutat Latika holléte után. Kiderül, hogy Latika rossz társaságba keveredett, és csapdába esett a helyi maffiavezér szolgálatában.

Freida Pinto-nak a dráma záró részében jut szerep, addig a fiatalkori Latikát alakító színésznőket (Rubina Ali és Tanvi Ganesh Lonkar) látjuk a filmvásznon. Amikor egy alkotás három különböző színésznőt használ fel annak érdekében, hogy az adott karakter időbeli karakterfejlődését megjelenítse, a legidősebb életszakaszban bemutatott színésznőnek különösen nagy a felelőssége. Hiszen ez a szakasz hordozza magában a jelent (azaz a jelenlegi állapotot) és a múltat (a tapasztalatot). Tehát Pinto feladata, hogy pár perces játékidővel a szereplő összes érzelemét, múltbéli tapasztalatát és egzisztenciális dilemmáját bemutassa - így tud csak a néző teljes mértékben azonosulni az újonnan megjelenő arccal. Az indiai színésznő feltűnő jelenség és minimális színészi eszközökkel is közölni tudja az elnyomott, hátrahagyott, helyzetébe beletörődő, de passzívan reménykedő Latika érzéseit. A szerep maga nem jelentős, mégis a főhős Latikához való viszonya adja a cselekmény tüzét, szenvedélyét, Pinto pedig kifogástalanul megtestesíti a mozivásznon azt a vágy álmot, ami előre viszi a főszereplőt.

A "Gettómilliomos" rendkívül egyszerű alkotás a szó legpozitívabb értelmében. Éppen letisztultsága teszi hitelessé és szerethetővé, a publikum számára befogadhatóvá. A leleményes indiai fiúk históriája India sötét oldalát mutatja be, de az éles ellentét is megmutatkozik a fényűző életmódot folytató gazdagok és a nyomornegyed lakói között. Az Oscar-díjas rendező, Danny Boyle kellő empátiával fordul többnyire amatőr szereplőgárdájához, s csak autentikusságot vár el tőlük. A nyolc Oscar-díjat elnyert alkotás következésképpen könnyen emészthető, a néző reakcióját gyorsan kicsikaró, történet vezetésével szimpátiát kimunkáló film, ami méltán sajtolt ki magának ekkora figyelmet, legyen szó a díjakról vagy az eladott mozijegyek bevételéről (378,4 millió $). ★★★★☆