Éva (Balsai) gyanús halálesetek után nyomoz a fővárosban. A rendőrnő összefüggést vél látni több haláleset között, amit nem rejt véka alá kollégái előtt sem. Az áldozatok egytől-egyig idős emberek, gyilkosuk pedig úgy álcázza a gyilkosságokat, mintha az áldozatok önkezűleg vetettek volna véget az életüknek. Az introvertált, csendes nő törekvése, hogy összetett, minden részletre kiterjedő nyomozás induljon a bűnügyekben nemhogy üres fülekre és konok fejekre talál, de főnöke úgy és ott alázza meg, ahol tudja, aláássa a tekintélyét és megszidja, amiért alaposan végzi a munkáját. A rendőrkapitányság nem akar magának plusz figyelmet, főleg nem a választások előtt. Éva segítségére új kollégája siet, aki meggyőzi a rendőrkapitányt, hogy érdemes utánajárni a rejtélyes haláleseteknek. Éváék két hetet kapnak, hogy megoldják a gyilkosság-sorozatot és kiderítsék, milyen összeesküvés áll a háttérben.
Az egyedülálló édesanya nem a tettek embere, de élesen vág az esze, megtalálja azokat a logikai következtetéseket, melyek keresésével a többiek nem fáradnak. Éva pánikbetegségben szenved, néhai férje öngyilkossága, s az ebből fakadó keserűség kíséri a mindennapokban. Tinédzser lányával sem ért szót, aki igényelné az anyai törődést, s aki maga is égető nehézségekkel találja szembe magát az iskolában.
Bár a kutatómunkában, a bűnügyi esetek közötti korrelációk megtalálásában Éva megállja a helyét, éles helyzetben nem szuperál, ami előhozza a kérdést, hogy vajon egy pánikbeteg, terepmunkára alkalmatlan személyt - legyen bármennyire is briliáns a háttérmunkában - meddig alkalmazna a való életben a magyar rendőrség?!
A Jászai Mari-díjas Balsai erőlködés nélkül, tiszta érzelmi megnyilvánulásokkal hozza a pánikbetegséggel küszködő rendőrnőt, de nem kap lehetőséget arra, hogy szerepét egy fokkal színesebbé, változatosabbá tegye. A karakter ugyanis a krimi egésze alatt megmarad ugyanolyan gyámoltalannak, amilyennek az első képkockán látjuk; egy film esszenciális alapeleme az adott szereplő jellemfejlődése, a kezdeti ponttól való elrugaszkodás, s ha ez nincs meg, olyan pillanatok ragadnak bent a színészi alakításban, amelyek előre vinnék a cselekményt is.
Az Ujj Mészáros Károly által rendezett "X - A rendszerből törölve" messze nem annyira tökös, mint amilyen lehetne; elkoptatott krimi elemek halmaza jellemző az alkotásra, szürke karakterekkel és olyan bűnüggyel, melynek kidolgozottsága bőven hagy kívánnivalót maga után. Felvetődik a kérdés, miért nem minisorozat készült az ötletből, hisz több idő lett volna kibontani a történetet, felépíteni a karaktereket. A fényképezés ellenben ötletes értelmezést kínál: a feje tetejére állt és elzüllött világ szimbólumát, a monoton, engesztelhetetlen valóságból való kiábrándultságot. ★★★★☆
